Arborétumok, élményparkok: az élet Nagycserén – fotókkal
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.03.28. 08:58 | Frissítve: 2015.03.28. 08:59
Debrecen – Akár Kismacs húga is lehetne Nagycsere, hiszen a néhány utcás településrész szintén az országút mellett bújik meg. Jóllehet, sokkal elmaradottabb, ugyanis nemcsak vezetékes ivóvize nincsen, hanem iskolája és rendelője se.
Pedig a cívisvárostól 10 kilométerre lévő városrész határában kék zománctábla hirdeti az orvosi ellátást egy szép téglaépületen. Közelebb érve azonban kiderül a szomorú valóság: a rendelő nem működik, a házat feltörték, s az elhanyagolt udvaron nem éppen egészségügyi szakemberek pöfékelnek. Az országúton érkezők a pirosas házikó mellett az egyetlen kisbolt, a régi rendőrségi szolgálati lakás és a Debrecen–Nagycsere–Halápi Református Egyházközség otthonait is láthatják a dimbes-dombos lankákon.
Az utóbbiban az egyházi tanyagondnoki szolgálatok mellett „csana” (családi napközi) is működik. A helyiek elmondása szerint nem laknak az épületegyüttesben (mely gondozott parkkal és játszótérrel is rendelkezik), de nyaranta táborokat is tartanak ott; istentiszteletek pedig – miként a táblákon olvasható – vasárnaponként vannak. Átellenben, a „tejcsarnoknál” és egy kis pályánál a környék némely nevezetességeihez, a kőrises arborétumhoz és a Horváth-tanyához lehet lemenni, míg az üzlettel szemközt, az országút túloldalán a Zrínyi Miklós Vadásztársaság központja, továbbá és a Héthatár Puszta terül el.
– Jó itt élni, szeretjük az itteni levegőt – viszonozta kérdésünket Kiss Sándor, aki látogatásunkkor éppen kerti munkával foglalatoskodott. – Az azonban nagyon sajnálatos, hogy zárt a társaság, s nehéz bármit is összehozni, például a ivóvízvezetéket és a szennyvízcsatornát. Gázunk már van, de most még mindenkinek saját fúrott kútja működik. Ezekkel meg az a baj, hogy magas az itteni víz vastartalma. Ha pedig szűrőt szereltetnénk be – amit évente kell cserélni – az igencsak megdrágítaná a használatát...
Vendéglátónk megmutatta azt is, hogy merre menjünk a kőrises arborétumhoz. A Nagycserétől északra található, különleges terület lelke egy tölgy-, kőris- és szil-ligeterdő alkotta, idős állomány, melynek a mélyebb (tavasszal vízben álló) részein a magyar kőris került túlsúlyba. Ez a Nyírség legszebb ligeterdői közé tartozik. Az arborétum kialakítását 1954-ben kezdte el Szabó Pál erdőmérnök, a Nagycserei Erdészet néhai erdőművelési műszaki vezetője.
Később Tóth József kezdeményezésére a 38 hektáros természetvédelmi területet övező fenyőgyűjteményt is az arborétumhoz csatolták. Az erdőben – jégkori maradványként – találkozhatunk a fehér zászpával is, aminek a nagy, kanalas levelei redőzöttek, s az akár másfél méter magasra is megnövő, lágyszárú virágait vaskos fürtben hozza. Terem itt nagyezerjófű, erdei borkóró és a zöld virágú orchideánk, a békakonty is. A terület madárvilágát fekete gólya és fekete harkály is gazdagítja.
A templomos falu első okleveles említése nem mellékesen 1219-ből való, 1411-ben pedig már pusztabirtokként szerepelt. Valószínűleg a török pusztította el az 1570-es években. Nagycsere központját ma is néhány utca alkotja, s ezek a Cséplő, Gubacs, Guti, Makkos és Traktoros neveket viselik. Adottságai révén a hely inkább egy lakóövezet, ám ennek ellenére az itteniek is és a kirándulók is megannyi érdekességet találhatnak a környéken. (A gyalog- és bringatúrázók egyedül ne nagyon barangoljanak ezen a vidéken, mivel jó néhány helyen rohannak elő szabadon engedett kutyák.)
A fent említett tanyákon kívül a közelben járnak a Zsuzsi kisvonatok, nem messze található az egykori Halápi Csárda (sajnos egyre romosabban), valamint a Hármashegyi-tó és a csillagda is. Mindezek mellett a csereerdei részen is húzódik az Ördögárok, valamint a közelben fekszik a Szent János templom romja is, ami a Panoráma útról és a Vámospércsi útról is megközelíthető. De a területen találhatók a fancsikai tavak (most éppen erősen megcsappant vízzel), továbbá a kilátók és a bánki tájház és arborétum is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)