Angyaljelmezben a belváros – az élet Debrecen felett
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.01.12. 07:59 | Frissítve: 2013.01.12. 18:27
Debrecen – Rangtól, kortól és rendeltetéstől függetlenül, az épületek életében is van olyan időszak, amelyben szinte egyformák: amikor hólepel terül rájuk. Erről győződhetnek meg azok is, akik havazás után tekintenek körbe a református Nagytemplom tornyából.
Az 50 méter magasságban lévő – tornyonként négy –, nyitott ablaknál ilyenkor végképp nincs hőség, ám az ott feltáruló körpanoráma élménye megéri, hogy a zarándokok feltornásszák magukat a falépcsőkön és -létrákon. Ugyanakkor félniük sem kell az épületrész esetleges „kilengései” miatt, hiszen Debrecen e jelképének 170 centiméter vastagságúak a falai.
A toronycsillagokkal együtt 61 méter magas gyülekezeti hely 1805 és 1827 között épült, Péchy Mihály és Thallher József tervei alapján. A kelet-nyugati hajó 55-ször 15 méteres, az észak-déli hajó pedig 38-szor 14 méteres, és csaknem 2000 vendég foglalhat helyet a padfűtéses helyiségekben. A barokkos szószék koronájában Isten szemét is feltüntették, mintegy intő jelként - a püspök számára is.
Ma egyelőre csak a nyugati (szemből nézve a bal kéz felőli) torony van nyitva a látogatók előtt. A vendégek a kanyargós, meredek lépcsőzés közben azzal is szembesülhetnek, hogy az 56 mázsás (és 140 éves) „Rákóczi-harang” valósággal eldugaszolja a teret. Az eszköz eredetijét a 30 éves háborúban zsákmányolt ágyúkból öntötték 1636-ban, s I. Rákóczi György ajándéka volt. Az 1802. június 11-i tűzvészben repedt szét: átizzott a lángoktól, majd pedig a meggondolatlan tűzoltók vizet locsoltak rá.
Felérve a kilátószintre, az ember szinte ki se fújhatja magát, úgy vonzza a fantasztikus panoráma ígérete. Először automatikusan szinte mindenki a Kossuth térre nyíló ablakhoz röpülne, s ezt legfeljebb csak akkor veti el, ha éppen tömegek ámuldoznak ott. Sebaj, balra rácsodálkozhat a szemmagasságban meredező keleti toronyra és a hatalmas órájára, ugyanakkor például a hittudományi egyetem idén 100 éves – Pecz Samu által tervezett - tanítóképző-palotája is ámulatba ejtő.
A hátsó ablakból tökéletesen feltárul a Református Kollégium, melynek működését 1538-tól számítják, a mai épületegyüttes új része pedig 1816-ra készült el, Péchy Mihály tervei alapján. Nem téveszthető össze a Kölcsey Központ épületegyüttese sem (Kováts András, 2005), valamint a neobarokk Déri Múzeumé sem, ami az egykori Pap-tava helyén, 1928-ra készült el Györgyi Dénes és Münnich Aladár tervei alapján.
Ebből és a Hatvan utcára nyíló ablakból a város első, magyaros stílusú szecessziós épületére és rácsodálkozhatunk, valahányszor csak kirándulást teszünk e kilátóba. A László testvérek tervezték, és az elnevezésével a helyén állott - Méliusz-féle - püspöki székház emléke előtt tisztelegtek. Eredetileg 60 lakása volt, a tornya pedig víztoronyként szolgált.
Mindez tökéletes előkészítése annak, hogy amikor végre odajutunk a déli ablakhoz, meg ne remegjen a lábunk a szédítő látványtól. Innen „szárnyalhatunk” az Aranybika fölé (Hajós Alfréd, 1915), s „állíthatjuk be” a Kistemplom (1726) mutatóit, melyek mostanában nem igazán nyújtanak segítséget a pontos időre kíváncsiaknak.
Ha nem kongatják meg a lentiek a záróra – képzeletbeli - harangjait, akkor ezer meg ezer további nevezetességet fedezhetünk fel. A színe, formája, füstje stb. miatt se tud elbújni a fürkész tekintetek elől a takarékpénztári palota, a megye- és a városháza, a hőerőmű, a Szent Anna Székesegyház, a régi városháza, a Tisza-palota és a Bethlen-szakközépiskola sem…
Ilyentájt egyébként mintha egyik idősíkból libbennénk át a másikba! A hóba taposott-lapátolt gyalogosjáratok ugyanis azt a hatást keltik, mintha a maiak mellett még meglennének az 1960-as évek villamosvonalai is. Mindez persze csak káprázat, az azonban nagyon is valódi varázslat, hogy a Nagytemplom és a környéke minden nap- és évszakban lenyűgöző. Havas angyaljelmezben és a díszfények esti pompájában egyaránt.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)