„Akik nem bírták tovább!”
Szerző: Torma Csaba | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.02.04. 08:14 | Frissítve: 2011.02.04. 08:14
Ez elmúlt években egyre többen követtek el öngyilkosságot a Debreceni Rendőrkapitányság illetékességi területén. Míg 2008-ban 45-en, 2009-ben 51-en, addig tavaly már 69 ember vetett véget önkezével életének. Az élet kemény, néha pokoli leckéket tartogat mindnyájunk számára, azonban vannak olyanok, akik ezeket nehezebben tudják kezelni. Nem lehet pontosan tudni, hogy miért. A kérdésekre Kőhegyi Csaba nyomozó rendőrfőhadnaggyal próbáltuk meg keresni a válaszokat.
Dehir.hu: Mi a munkája egész pontosan?
Kőhegyi Csaba: Jelenleg másodmagammal a rendkívüli halálesetekkel foglalkozom, melynek több csoportja van, így ide tartoznak öngyilkosságok is. Ezeknek több összetevőjük lehet, azt azonban mindenképp el kell mondanom, hogy sajnos mi nem fogunk tudni válaszolni minden felmerülő kérdésre. Nekünk lényegében csak az a feladatunk, hogy megvizsgáljuk, felmerülhetett-e bűncselekmény, idegenkezűség, avagy sem.
Dehir.hu: Mik állhatnak az öngyilkosok folyamatosan növekvő számának hátterében?
Kőhegyi Csaba: Elsősorban az egyre nehezedő anyagi helyzet, mely a gazdasági világválságra vezethető vissza. Statisztikailag is jól látszik, hogy ebben az időszakban megnőtt az öngyilkosságok száma, hiszen minden második, harmadik rendkívüli haláleset erre volt visszavezethető.
Dehir.hu: Melyek az öngyilkosság legjellemzőbb indokai?
Kőhegyi Csaba: Ezek leginkább a szerelemféltésre, munkahelyi gondokra, illetve a munkahely elvesztéséből adódó anyagi és pszichés problémákra vezethetőek vissza. Ezekben az esetekben mindig nagyon nehéz a teljesen megtört hozzátartozókkal közölni, hogy azokat a belső lelki folyamatokat, melyek utat nyitottak ahhoz, hogy az elhunyt önkezével vessen véget életének, igazából csak sejthetjük. Ugyanis itt minden egyes történet teljesen más, s mindegyiknek több összetevője lehetséges, ezekre pedig csak az elhunyt tudna igazán megnyugtató válaszokat adni.
Dehir.hu: Az elmúlt időszakban megnövekedett a 24 év alatti öngyilkosok száma. Mi lehet ennek a kiváltó oka?
Kőhegyi Csaba: Talán a megnövekedett társadalmi elvárások. Illetőleg azok az „értékek”, amelyek a mindennapokban körülveszik a fiatalokat. Gondolok itt elsősorban arra, hogy egyre több fiatal érzi úgy, nem tud beilleszkedni a társadalomba, illetve egyre nehezebben tudja eldönteni azt, hogy mihez kezdjen az életével. Ekkor úgy érezhetik, hogy nincsen rájuk szükség, feleslegessé váltak. Mindamellett olyan változások álltak be életünkben, melyek a párkapcsolatok kialakítását is egyre nehezebbé teszik. Végzettségtől függetlenül nehéz munkát is találniuk, így úgy érezhetik, hogy csak a szülők terhére vannak. Mindezen okok, kiegészülve a szeretethiánnyal, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy gyengébb lelkialkatú fiatal öngyilkosságot kövessen el.
Dehir.hu: Ön foglalkozik úgynevezett búcsúlevekkel is. Mi a tartalmuk ezeknek?
Kőhegyi Csaba: Elsősorban a hozzátartozóktól szoktak elbúcsúzni, de azért akadnak olyanok is, amelyekben megindokolják tettüket. Ilyenkor meg is nevezik azt a személyt, akit felelősnek tartanak tettük azért, hogy idáig jutottak. Hozzáteszem azonban, hogy ez természetesen – kivéve, ha valamilyen bűncselekmény, például sanyargatás is közrejátszik az öngyilkosságban – nem tartozik a büntetőjog alá. A lelki gyötrelmek csak emberileg ítélhetőek meg. A búcsúlevelek tehát egyfajta biztos irányt adnak nekünk, de nem szabad beleesnünk abba a hibába, hogy csak ezekre hagyatkozunk.
Dehir.hu: Mennyire lehet hosszú az a folyamat, melynek vége az életből való kilépés?
Kőhegyi Csaba: Ez is változó. Lehet ez egy olyan eset, ahol évek kellenek ahhoz, hogy valaki azt mondja: elég! Ezek hátterében általában pszichiátriai problémák állnak. Vannak azonban olyanok, ahol több összetevő – munkahely elvesztése, az ebből fakadó családi problémák - játszik közre, ezek a mindennapok során egymásra épülnek, s így ez a folyamat gyorsabban lejátszódik.
Dehir.hu. Milyen viselkedési formákra figyeljünk oda a környezetünkben, melyek jelzésértékűek lehetnek?
Kőhegyi Csaba: A szorongásra, aminek egyértelmű jele, ha az illető magába zárkózik, illetve, ha valaki hosszabb időre elmegy otthonról, anélkül, hogy jelezné, merre fog menni. Figyelnünk kell a környezetünkben élők kedélyállapotára is, hiszen ha valaki nem kívánja megnevezni a problémáit, és láthatóan egyedül érzi magát, akkor hajlamosabb lehet arra, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ezt csak tetézi, ha anyagi vagy egészségügyi problémái is vannak. Manapság tehát különösen nagyobb odafigyelésre van szükség.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)