Aggódó debreceniek, harsány menekültek: hiányzik a közös nyelv
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.05.16. 12:41 | Frissítve: 2013.05.16. 16:59
Debrecen – Helybeliek és idegenek: méregetik egymást az utcán, a megállóban, a buszon. Mi okozza a problémákat? Az eltérő vallás, kultúrkör, nyelv? S mi az, amit elvárhatnak egymástól a debreceniek és azok, akiket ide hozott a sors?
Helybeliek és idegenek: méregetik egymást az utcán, a megállóban, a buszon. A környékbeliek azt mondják, egyre több a menekült a városban. Valóban: januártól megháromszorozódott a számuk, jelenleg körülbelül 900 fő tartózkodik a befogadó állomáson. A debreceniek panaszkodnak rájuk, hogy csoportokban járnak, hangosak – olyan mások. Sokan félnek is, nem tudják, hogyan álljanak hozzájuk. Téma volt a közgyűlésben is, hogy a környéken sokat romlott a közbiztonság helyzete, Kósa Lajos polgármester pedig ezzel kapcsolatban kijelentette, ha szükséges, az országos rendőrfőkapitányhoz fordul segítségért.
Mi okozhatja a feszültséget? Miért érezzük másnak a távoli, nem ritkán egzotikus országból ideérkezetteket? Nem pusztán arról van szó, hogy eltérő vallású, különböző kultúrkörből érkezett, egymás nyelvét nem beszélő emberekről van szó? – vetettük fel a téma szakértőjének, Kerekes Zoltánnak, aki évek óta kapcsolatban áll a menekültekkel. Bár Debrecenben él, Nyírbátorban dolgozik a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület csoportvezetőjeként.
Vallás, étkezés, öltözködés
A muszlim fiatalok körében erősen jelen van a mindennapokban a vallás gyakorlása, a napi imák, a Korán olvasása – mondja a szakember. – A hithű muszlimok naponta ötször imádkoznak Allahhoz. Az imák időpontja a nap járásához igazodik, évszaktól és földrajzi helyzettől függően változik. Ez nem magányos imádság, hanem a gyülekezetben végzendő az imám vezetésével. Többször tanúja voltam, amint 18-19 éves afgánok, vagy hasonló korú észak-afrikai arabok és berberek együtt felfüggesztették az aktuális cselekvést, és az imára hívó éneknek engedelmeskedve 20-30 fős csoportokban leborultak istenük, Allah színe előtt – jegyezte meg Kerekes Zoltán, hozzátéve, hogy sokkal kevésbé tapasztalja a magyar fiatalok között a vallási tradíciók ilyen mértékű megtartását.
Az étkezési szokások is karakteresen mások az iszlám vallásúaknál – sorolja tovább a szakember. Az ételt Isten egyik legnagyobb áldásának tartják. Az előírások biztatnak a "megengedett", a "jó" ételek élvezetére, míg óva intenek a "tilosak" és a "tisztátalanok" fogyasztásától. Tilos a sertés húsa és minden alkoholos, részegséget okozó ital. Szigorúan veszik a Ramadánt is, amikor a hívőknek 30 napos böjtöt kell tartaniuk. Ilyenkor napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, a nemi kapcsolattól, kerülniük kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat, a pletykát. A Ramadán másik lényeges eleme a vallásos elmélyülés.
Néha az is meglepő számunkra, mennyire másképpen öltözködnek olykor – vetjük fel. A muszlim országokban a lányok és a nők kendőt viselnek, mint nálunk falun az idős nénik, de gyakori az is, hogy egész testüket elfedő leplekbe burkolóznak, mikor kimennek az utcára. Ennek több fajtája van, s változik a neve is: csador, burka – mondja a szakértő.
Az iszlám országokban nincsenek hajléktalanok
Az iszlám egyszerűen határozza meg a család fogalmát. Tagjainak összetartozása azt is jelenti, ha valaki megöregszik vagy bajba jut, mindig számíthat a család gondoskodására, támogatására. Ebből következően a muszlim országokban nincs idősgondozás vagy hajléktalanság.
Egy átlagos európai nőnek egyszerre több szerepben kell érvényesülnie: a hivatásán túl igazi nő lehet a férje oldalán és gondoskodó anya a gyermekei mellett. Ez az életmód kihívást, ugyanakkor óriási magabiztosságot adhat nekik. Az iszlám társadalmakban viszont a nők feladata a háztartás vezetése és gyerekek nevelése. Fontos hangsúlyozni, hogy nem mindenhol alárendelt a nő – jegyzi meg Kerekes Zoltán –, a legtöbb országban ők is járhatnak egyetemekre, dolgozhatnak orvosként vagy jogászként, sőt Pakisztánnak volt női miniszterelnöke (Benazir Bhutto), aki maga is muszlim. Összességében elmondható, hogy sok iszlám országban jobban tisztelik a nőket, mint az európai társadalmak, viszont komolyabban veszik a férfi szerepét, akinek a kenyérkereset a dolga és felelőssége. Muszlim országokban a szexualitás tabu, a muszlim nők hagyományos zárt öltözéke után az európai nők sokkal többet látni engedő, olykor egészen lenge öltözködése figyelemfelkeltő és zavarba ejtő sok muszlim férfi számára. – Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint ha egy közép-európai férfi hirtelen elvetődik Miami Beach-re, ahol úton-útfélen görkorizó bikinis lányokba botlik – hoz példát a szakértő.
Alapból hangosabbak, mint mi
S hogy milyen markáns eltérésekről beszélhetünk még? A közös nyelv hiánya gátat szab a megértésnek, félreértésekre ad okot. Gyakran heves gesztusokkal találkozhatunk, ami náluk megszokott, nálunk viszont – agresszív viselkedést feltételezve – kiüti a biztosítékot. Vannak politikai eltérések is: sokan érkeznek háborús, polgárháborús övezetből, élhetetlen körülmények közül. Legtöbbjük diktatórikus államban nő fel, ahol az alapvető emberi jogok sem érvényesülnek. Az afrikai országokban például jóval nagyobb szerepe van a társas létformának, mint Európában. Sok időt töltenek beszélgetéssel, többnyire nagy csoportokban, otthonukban és közösségi tereken is. Általában pozitív életszemléletűek, jó kedélyűek, harsányak – mondja a szakember, megjegyezve, hogy számukra az a természetes, ha beszélgetés közben énekelnek, zenélnek, akár utcán vagy buszon is, ami a magyar ember számára szokatlan.
Az, hogy tudunk a különbségekről, önmagában persze nem feltétlenül jelent megoldást a problémákra. Mivel Magyarország az Európába áramló bevándorlásnak csak egy állomása, ún. tranzitország, ezért integrációra jóval kevesebb forrást használunk, összehasonlítva a nyugat-európai célországokkal a szakértő szerint. Hazánkban a bevándorlás még ilyen formában is viszonylag új keletű – teszi hozzá. Ráadásul – mivel Magyarországon relatíve nagyon kevés a külföldi – a magyaroknak kevés találkozási lehetősége van az eltérő kultúrákkal, így keveset tudnak róluk. Kevesen tudják értelmezni az eltérő szokásokat, viselkedésmódot. Sokan félnek, ha például egy marokkói hangos szavakkal kísérve erőteljesen gesztikulál, hadonászik, mert nem tudják, hogy náluk ez nem az agresszió, a düh vagy a támadás jele, hanem egyszerűen csak a számunkra teátrálisnak ható kommunikációs stílus sajátja.
Annak idején nekünk, magyaroknak sem esett jól a bécsi üzletek többé-kevésbé burkolt, ám nem minden alapot nélkülöző felszólítása, hogy „magyarok, ne lopjatok” Most mi vagyunk a bécsiek ebben a megközelítésben? – vetjük fel.
Az általánosítás veszélyes lehet
A negatív sztereotípiák ebben az értelemben nagyon sértőek lehetnek azok számára, akik biztonságot keresve egy élhetőbb élet reményében indultak útra nem ritkán több ezer kilométeres távolságból, hátrahagyva mindenüket – mondja a szakember. Minden embercsoportban vannak jók és rosszak, bűnözők és ártatlanok, agresszorok és védelemre szorulók. Az általánosítás tényleg veszélyes. Bizonyára voltak Bécsben is magyarok, akik loptak, mint ahogyan akár a menekülttábor lakói között is lehetnek ilyenek. De ettől még nem lesz minden magyar vagy minden táborlakó tolvaj. A bűnügyi statisztikák a szakértő szerint egyáltalán nem támasztják alá azt, hogy több szabálysértő vagy bűnelkövető lenne a menedékkérők között, mint az átlagul vett debreceni populációban.
Mi az, amit elvárhatunk egymástól: mi, debreceniek, s ők, ideérkezettek? Aki faji, vallási, nemzetiségi vagy valamely társadalmi csoporthoz tartozás, illetve politikai meggyőződés miatt üldöztetésnek van kitéve, s menedéket vagyis menekült státuszt kérelmez hazánkban az elvárhatja az alapvető emberi jogok garantálását állami és társadalmi szinten a szakember szerint. Mindazt, aminek hiánya miatt úgy döntött, hogy elhagyja szülőhazáját. A befogadó társadalom viszont nyilván az adott közösség szokásaihoz való alkalmazkodást tartja szem előtt, az alapvető viselkedési normák valamint szabályok követését.
Más országok is küzdenek a helyzettel
Arra, hogyan lehet a problémákat, az esetleges feszültségeket kezelni, léteznek bevált példák. Főként a hagyományosan a bevándorlás célországainak tekinthető Angliában vagy a skandináv államokban, vagy Németországban, ahol a külföldiek beilleszkedésének támogatása hosszú idő óta az egyik fő kormányzati célkitűzés. A probléma súlyát jól érzékelteti, hogy a 80 milliós német lakosságból a legutóbbi hivatalos felmérés szerint 15 millió a bevándorló, ami az összlakosság 19 százalékának felel meg. Beilleszkedésük előmozdítása, a velük szembeni előítéletek eloszlatása - vagy legalábbis mérséklése - a hatóságok számára nem kis kihívást jelent. Az Európai Unió stratégiájában alapvetés az, hogy a bevándorlók integrációja kétirányú folyamat, amelyben a bevándorlóknak és a befogadó ország lakóinak aktív közreműködése szükséges. A külföldiektől elvárható, hogy elfogadják az alapvető európai erkölcsi normákat és jogszabályokat, amíg a befogadó társadalom toleranciával és nyitottsággal tartozik a vallási, gondolkodásbeli, életstílusbeli mássággal szemben. Sok európai országban minden közintézményben dolgoznak interkulturális mediátorok, akik segítenek a bevándorlók és a honi lakosság közötti együttműködésben: nem csak a nyelvi nehézségeket igyekeznek áthidalni, de segítenek kezelni az eltérő kulturális szokásokból adódó félreértéseket, a felek egymás közötti kölcsönös megértését.
A békés együttélés alapja a kommunikáció – véli Kerekes Zoltán. – Fontos lenne, hogy a debreceniek ne féljenek a külföldiektől. A külföldiek a legtöbb esetben nem tudják, milyen magatartást várnak tőlük a helyiek. Valószínűleg sokan alkalmazkodnának, ha tisztában lennének azzal, mik az elvárások, de ezt csak a helyiek tudnák számukra közvetíteni. Nem mindegy persze, milyen stílusban történik ez. A kiindulási alap azonban mindenképpen a nyitottság.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)