A Déri tér alkotója, aki le akarta bontatni a debreceni városházát
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.09.12. 09:05 | Frissítve: 2015.09.12. 09:06
Debrecen – Borsos József egy hivatástudattal megáldott építész volt, aki fiatalon eltökélte, hogy jó szakember lesz. Ugyanakkor elegáns, jóvágású úriember is, aki megnyerő modorral közelített a környezetéhez – hangzott el a róla szóló könyv bemutatóján.
A 140 éve, 1875. március 18-án született mérnök szinte senki máshoz se fogható mértékben határozta meg a cívisváros ma is ismert arculatát. Ő tervezte egyebek mellett a Köztemetőt, a rendőr-főkapitányság palotáját, az egyetemi templomot és parkot, valamint a fedett uszodát is. A hódmezővásárhelyi születésű építészmérnök 1908-tól Debrecen építésze, majd 1923-tól a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője volt a nyugdíjazásáig.
Munkásságáról a közelmúltban jelent meg gazdag albuma Rácz Zoltán, debreceni építésznek, akivel ebből az alkalomból Papp József helytörténet-kutató beszélgetett a Méliusz Könyvtár ismeretterjesztő összejövetelén. A két Kós Károly Díjas szakember egyaránt nagy tisztelője Borsos Józsefnek. A könyv szerzője a Borsos-hagyatékkal a néhai Sápi József révén került kapcsolatba. Sápi nemcsak kollégája volt Borsosnak, hanem Debrecen építéstörténetét is megírta. A fennmaradt dokumentumok alapján Rácz Zoltánt az is érdekelte, hogy milyen ember volt Borsos.
Úgy véli: esetében általában a feladat megtalálta a megfelelő embert, és például hiába nem volt templomba járó ember, alkotóként a református egyház mégis a sajátjának tekintette. Borsosnak minden rokona az építőiparban dolgozott, s ennek köszönhetően jó szakmai alapokat kapott. Dolgozott a szülővárosában (Hódmezővásárhelyen), Budapesten és külföldön is, majd csatlakozott a debreceni Aczél Géza főmérnök csapatához.
Fiatalon is foglalkoztatta minden, ami egy város szépítésével, jobbításával kapcsolatos. Komplex személyiség volt, aki a legapróbb részletekig megtervezte a műveit, és összefogta, rendezte a tárgykultúrát. A Németországban az 1920-as években látottak alapján már ő is azt szorgalmazta, hogy például legyenek füvesítettek a villamospályák, vagy hogy működjenek építészeti tervtanácsok. Sok terve megvalósulhatott, de az ellen hiába tiltakozott – olvasható az önéletrajzában is –, hogy 1926-ban megépüljön a Batthyány-sarki bérpalota.
Rácz Zoltán szerint Borsos a most megszépített régi városházát sem tartotta magyar értéknek, és le akarta bontatni, hogy „korszerű magyar érték” épüljön a helyére. Az akkori terveknek csak a pénzhiány szabott gátat... A fákat azonban óvta, és a Köztemetőt is olyan helyre jelölték ki, ahol kevés nőtt. Büszke volt arra, hogy alig kellett fát kivágni. Ugyanakkor a Nagyerdőt – mint a mai tájépítészek előfutára – mégis már fejlesztési területnek fogta fel.
A fentiek kiegészítéseként, Papp Józseftől azt is megtudhatták a rendezvény érdeklődői, hogy Borsos József és Vásáry István polgármester kiválóan megértették egymást, és ez nagyban hozzájárult a tervek sikeréhez. Mint elhangzott, Borsos nemcsak megtervezte például a Déri teret, de azt is javasolta, hogy a Salétrom utca akkor lebontott laktanyájának míves ablakrácsait szereljék fel a Déri téri egyházi épületekre. Ezek a remekművek azóta is ott pompáznak.
Az 1952. január 23-án elhunyt Borsos József nagyívű alkotópályája végéről kiderült: egy politikai perpatvar miatt kényszernyugdíjazták. Sírja ennek ellenére a Köztemető egyik legelőkelőbb helyén bújik meg: fő műve, a ravatalozópalota balján.
(A képek a helytörténeti fotótár gyűjteményből származnak.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)