A debreceni diákok „nagybottal” jártak – fotókkal
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.09.08. 08:02 | Frissítve: 2016.09.08. 13:58
Debrecen – Tudják, hogy mi célt szolgált eredetileg a gerundium, ami az egyetemi és kollégiumi ünnepségeken is rendre feltűnik?
A Kollégium és a Debreceni Egyetem közös jelképe a gerundium, ami az ünnepségeken is rendre feltűnik. Aki nem a fenti intézmények valamelyikében tanult, az a régebbi virágkarneválokról is ismerheti a gerundiumot. Anno ugyanis mindig volt gerundium-emelő verseny is a fesztiválokon. Ugyanakkor Arany János művében, a Toldiban is fontos szerep jut a gerundium emlékének. Hiszen amikor Toldi Miklóstól azt kérdezik, hogy „Hé, paraszt, melyik út megyen Budára?”, akkor ő egy jókora petrencés rúddal mutatta meg az irányt.
Arany János 1833-tól volt a Református Kollégium diákja, és mint gyenge fizikumú ifjú, irigykedve csodálta a „nagybotosok” heti erőgyakorlatait. A Toldit 10 évvel később írta meg, és a fent idézett részben azt hangsúlyozta, hogy Toldi olyan erős, mint a debreceni nagybotos diákok. Akik nem mások, mint a tűzoltó társulat tagjai, és azért nagybotosok, mert az ő eszközük nagyobb és hosszabb volt, mint a kisbotos társaiké.
A tűzoltók nevezetes szerszáma, a gerundium egy ólomnehezékkel ellátott tölgyfadorong. A nagybot nyolc kilogramm súlyú és 170 centiméter hosszú, míg a kisbot hétkilós és másfél méteres. A nagybotosok fő feladata az volt, hogy – szétverve a kerítéseket, házfalakat – utat nyissanak a machinának (fecskendőnek), míg a kisbotosok a tűzoltás után a megmaradt tűzfészkeket verték szét. Ennél fogva nagybotos az lehetett, aki fél térdre ereszkedve a gerundiummal lassan legalább 12 nyolcast le tudott írni a levegőben. A kisbotosnak is ugyanezt kellett végrehajtania, csak éppen természetesen a könnyebb és rövidebb szerszámmal.
Győri L. János és Orosz Judit – Miről mesél a Debreceni Kollégium? – című albumából az is megtudható, hogy a kollégiumi tűzoltó diákok testülete 1680 körül jött létre. Mivel idehaza ekkor még egyedüli intézmény volt, eredetét leginkább Hollandiában kereshetjük. Amszterdamban alakult meg ugyanis az első ilyen társulat, s az ott tanuló diákjaink onnan hozhatták haza az ötletét. A szervezettséget jól szemlélteti, hogy a tűzoltó diákok társulata két osztályra tagolódott. A bontó osztályban egy-egy nagy- és kisbotos volt, valamint hat fejszés, négy villás és két horgos. A védő osztályt ugyanakkor 16 vedres, két vízész, továbbá vízipuskások és machinisták alkották.
Debrecen megbecsülte a tűzoltó diákokat, hiszen sokszor az életüket kockáztatva rohantak a veszélybe (1764. június 25-én például 23 diák szenvedett égési sérüléseket), sőt az első machinistát – fecskendőkezelőt – még a templomlátogatás alól is felmentették, hogy mindig készen álljon a feladatára. Az egyesületet 1880-ban oszlatták fel, miután három évvel korábban megalakult a városi önkéntes tűzoltóság is – ennek ellenére mára a gerundium a debreceni kollégiumi és egyetemi diákság közös jelképévé vált. A botemelés, -kitartás és -forgatás hagyománya pedig mint erőgyakorlat is él a diákság körében, a gerundium része az ünnepek „őrségi” viseleteinek, és a díszes bot az egyetem logójában is szerepel.
A jelképek ma is fontosak az egyetem számára. A gerundium az intézmény logója mellett évtizedek óta elhagyhatatlan eleme az egyetemi ünnepségeknek. Tanévnyitón, diplomaosztón ezzel vonulnak be a kiválasztott ifjak. Minden karnak saját gerundiuma van, a rá jellemző figurával: a kiemelt ünnepségeken erre tesznek fogadalmat, ujjaikkal érintve. Legközelebb szeptember 11-én, az egyetemi évnyitón vonulnak majd végig a hallgatók előtt a gerundiumos diákok a Főnix Csarnokban. (S hogy milyenek voltak a hajdani évnyitók? Azokról itt láthatnak egy videót.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)