Visszapillantó: a bolgár rózsaolaj
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.05.28. 09:30 | Frissítve: 2011.05.28. 09:30
Debrecen – A Trabanttal pöfögő debreceniek nem a Riviéra strandjaira jártak napozni a hetvenes években: cserébe a Bulgáriából hozott rózsaolaj harmincöt év után is illatos, a kissé giccses csomagolásnak azonban nem használt a szorgos takarítás.
Nem a francia Riviéra aranypartjára, vagy Florida napsugaras vidékére utazott a Trabanttal pöfögő debreceni a hetvenes években, ha a végtelen sós víz látványára vágyott: jobb esetben a hajdan magyar Adriára, ha pedig a nomád életmódot kívánta előnyben részesíteni, akkor a román vagy a bolgár tengerhez.
A „jugókhoz” elég hamar beszivárgott a kapitalizmus, ettől függetlenül (vagy épp ezért?) az Adria partja csodálatos volt akkor is. A Fekete-tenger viszont némileg zavarosnak tűnt: a térdet simogató habokban álló román fürdőzők az ebédre szánt csirke tollait simán a hullámzó vízbe tisztították. Mentségükre szolgáljon, nem átallották a napernyő alól a szilvamagokat sem szerteköpködni, fittyet hányva a ragyogó zöld és fekete legyekre – mint azt a viszonylag általános hajdani performance szemtanúi esküvel állítják... Akkoriban sajnos eszükbe sem jutott filmre venni vagy lefényképezni ezeket a jeleneteket, mivel a remek NDK-gyártmányú alapanyagot másra használták. Így ma már őszintén sajnálhatjuk, hogy elmaradt a dokumentáció, ami sok-sok nézőnek szerezne kellemes perceket valamelyik videómegosztó honlapon.
Maradt hát a kissé délebbi, ám annyival távolabbi kis ország, melynek hőséről, a bolgár Dimitrovról a cívis elvtársak is utcát neveztek el (illetve át), ám hiába, mert a köznépnek továbbra is a Miklósra állt a szája.
Aki legyűrte a távolságot és eljutott Bulgáriába, láthatta, hogy az ég azúrkék, a tengerpart homokja pedig aranysárga. S noha a boltokban ott sem volt minden, mi szemnek és szájnak ingere, azért üres kézzel onnan sem érkezett a Kádár-barakkból túrázó magyar. Konyak, bőrdzseki és természetesen az elmaradhatatlan rózsaolaj: ezek kerültek a bőröndbe.
A rózsaolaj birodalmi örökségnek számított a bolgároknál, csak éppen nem a szovjet, hanem az oszmán világ hagyatéka volt. Ez a rózsa szirmaiból vízgőz-desztillációval nyert sárgászöld illóolaj megannyi parfüm és kozmetikai cikk alapanyaga. Bulgária mellett Franciaországban, Marokkóban és Törökországban termesztenek rózsát olajgyártás céljára. Nem egyszerű mulatság ez: 1 liter olajhoz nagyon sok rózsasziromra van szükség. Míg a hetvenes években Trabanttal szálló utazóknak esélyük sem volt ilyen gyors nyomozásra, mi az interneten böngészve nagyon különböző információkat szereztünk: egyes források szerint 1 liter olajat 3, mások szerint 3000 tonna rózsasziromból lehet nyerni... Mindkettő sok, de nem mindegy, mennyire.
A magyar utazóknak valószínűleg fogalmuk sem volt róla, hogy olyan terméket hozhattak haza, ami jobb minőségű, mint a versenytársaké, azaz a török, marokkói, kínai termelőké. Mivel a rózsaolaj nagyon drága árucikk, ezért csak kis tételekben vásárolták. Egy harmad mutatóujjnyi palack azonban nem olyan mutatós holmi, mint azt jól felismerték a bolgárok is, akik ezért extra csomagolással látták el nemzeti kincsüket. Például egy aranyba öltöztetett kocsisra bízták, aki aranyosan csillogó-villogó hintója elé fogott aranyparipákkal húzta e drága terhet.
Az arany persze csak máz volt, festék a műanyag figurákon. De talán vannak még, akik emlékeznek a korban nagyon népszerű műanyag játékkatonákra is: a hintó, a lovak és a kocsis teljes mértékben beleillettek ebbe a vonulatba. Valójában sem szépek, sem ízlésesek nem voltak, viszont oda kellett figyelni rájuk. Plusz így nem fenyegette az a veszély sem a rózsaolaj boldog tulajdonosát, hogy elkeveredjen a parányi kis üveg: a hintó mindig szem előtt lehetett a polcon a könyvek előtt, vagy a Videoton tévé tetején...
Bulgária manapság ismét egyre népszerűbb idegenforgalmi célpont. Aki kíváncsi, és szeretné látni, hogy készül a rózsaolaj, ellátogathat a világhírű Rózsák Völgyében fekvő Kazanlak városkába. Ha felkeresi a városban található Rózsamúzeumot, onnan bizonyára ma is vehet némi rózsaolajat. Jó szívvel ajánljuk ezt a lehetőséget a képen látható hintó gazdájának figyelmébe is, a bolgár aranyfogat ugyanis a fotózást követően balesetet szenvedett: a ház asszonya nem látta elég tisztának, és takarítani kezdte. Ám elég volt egy óvatlan mozdulat, s a hintó lezuhant a televízió feletti polcról és darabokra tört.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az üveg nem sérült meg. Így vélhetően a következő három-négy évtizedben is illatozni fog, ha lesznek kíváncsi vendégek, akik tudni szeretnék, mi az a pici palack és mi lehet benne.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)