Nem keres zenekart a debreceni menedzser, így is megtalálják
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.12.10. 11:30 | Frissítve: 2017.12.10. 11:32
Debrecen – Aki kezdőkörben dekkol, annak sosem egyszerű. Gyors, azonnali sikerek ugyanis ritkán vannak – így látja Kémeri Péter. Interjú.
Kémeri Péter éveken át a Tankcsapda menedzsereként dolgozott. Alapítója volt a Hegyalja Fesztiválnak, amit tíz éven át szervezett, aztán hirtelen hosszabb időre eltűnt a reflektorfényből. Tavaly egy életrajzi elemekkel bőven átszőtt könyvvel tért vissza (Sarockba szorítva), amiben lezárta a Tankcsapda-sztorit, mellékesen pedig "leckét" is adott a rockzene menedzsereléséből az érdeklődőknek.
Dehir.hu: Hogy fogyott a könyv? Érdekelte az olvasókat?
Kémeri Péter: Nos, minimál reklámot tudtunk adni a könyvnek, de nem is a nagy haszonszerzés volt az elsődleges cél, inkább egy lelki fröccs önmagamnak és a lányomnak. Ne a keringő pletykáknak, meg félrehangolt városi legendáknak higgyen, ha kinyilik az elméje. Meg tartoztam ezzel mindazoknak akik a kezdetekor hitet, időt, energiát pénzt, és minden egyebet bele tettek a rock and rollba.
Dehir.hu: A kötet második része a rockiparról ad áttekintést. Jól tudjuk, hogy nemcsak írtál erről a területről, de van pár csapat, akiknek segítesz, tehát most is aktív vagy. Kikkel dolgozol?
Kémeri Péter: Nem keresek zenekart, megtalálnak, első körben tanácsokért jönnek, és ha lesz munkakapcsolat, azt kihívásnak tekintem.
A sikerre én is úgy vágyom, mint ők, a gyermeki tűz a mai napig bennem van.
Nemcsak zenei téren tevékenykedek, minden érdekel, ami reklám, marketing, pr, kreatív... Dolgoztam a 1G csapatokkal (Odett, Carbonfools, Colorstar) hazai vizekre evezve régi nagy kedvencemet, a ZZ Topot álmodtam meg egy itteni csapatnak, látva, hogy a saját dalaikkal sehová se fognak jutni, de segítettem a Papa Blues Bandnek, a Localface-nek és még jó pár előadónak. Nem hálás "melódia" ez a munkaterület. Gyors, azonnali sikerek ritkán vannak. A nevem nem garancia semmire se, maximum ki tudok nyitni pár ajtót, de a bentmaradás nem csak rajtam áll. Jelenleg a karcagi Brain Drain csapatot erősitem, és igyekszem a zeneiségüket formálni.
Dehir.hu: A Tankcsapda indulása óta sok idő eltelt, sok minden megváltozott. Ami viszont változatlan, hogy ma sem egyszerű egy kezdő zenekarnak elindulni. Mit gondolsz, akkor volt nehezebb, vagy manapság?
Kémeri Péter: Aki a kezdőkörben dekkol, annak sosem egyszerű, meg belülről nézve van, ami a jelenben álló viznek látszik, pedig a mélyben mindig mozog valami, ha más nem a sodrás.
Dehir.hu: Tény, hogy ma ott az internet, ami nagy segítség, nagyon széles sávon kínál kommunikációs lehetőségeket. Valóban megoldás lenne ez mindenre?
Kémeri Péter: Természetesen a jelenkor az információ túlzsúfoltsággal küzd, ebben a hatalmas mennyiségű adathalmazban kell egyre kreatívabbanak és színesebbnek lenni, vagy éppen fekete-fehérnek. A lényeg, hogy el tudj jutni a fogyasztódhoz, a "userhez". Mivel széles a közönség fogyasztási szokása, ezért minden területet integrálni kell egymáshoz.
Dehir.hu: Mi a helyzet a televízióval és a rádióval? Szükség van még rájuk? Mikor játszottak több magyar zenét a rádiók? 20 éve vagy ma?
Kémeri Péter: Minden felület szükséges, persze a tévék és rádiók még jelenleg is előnyt élvezhetnek bizonyos szegmensnél és korosztálynál, de nagyon nehéz bekerülni rotációba, a mindenféle keresztmegállapodások miatt, amiket a nagy vezető médiacégek kötnek egymással, illetve akik a saját gyártású műsorelemeiket favorizálják. Szinte érdekvonalak mentén haladnak, nagyon lassúak, és kísérletezni egyik se mer. Több olyan zenekart is ajánlottam, melyek már csak akkor jelentek meg náluk, mikor már nem is dolgoztunk együtt.
Van, hogy 1-2 év után kapcsolnak, hogy ez tényleg jó.
A munkám egyik rákfenéje a mindent körbe ölelő türelmetlenség ami a zenekarok mindene. Mikor játsszák már a dalunkat, hiszen Kémeri elküldte, elküldte, nyaggatja is az adott kollegákat...
Dehir.hu: A kérdés régen is aktuális és ma is az: lehet-e magyar világsztár vagy sem? Ha igen, mikor? S ha nem, miért? Mi az, amit mi nem tudunk vagy nem jól csinálunk?
Kémeri Péter: Szerintem vannak világsztárjaink, nem csak a zenében, sok területen, de a zenei kérdésben többnyire másolunk, utánlövünk, kis ország vagyunk. Mindent átfogó globális sztárunk nincs, de részterületeken azért nagy eredményeink vannak (pl. Mándoki László), arról a sok idegenbe szakadt, vagy a zenei szórakoztató iparban dolgozó névtelen hősről meg ne is beszéljünk. Egyébként majd' mindenhol ott vagyunk.
Dehir.hu: Ha nem akarunk ennyire messzire elrugaszkodni, az is kérdés, mennyire lehetnek sikeresek a debreceni zenekarok és előadók. Lehetnek? Vagy Budapest még mindig messze van?
Kémeri Péter: Nagyon, van debreceni példa, szerintem mindenki tudja.
Dehir.hu: Az internet korában szükség van még kiadókra, menedzserekre?
Kémeri Péter: Szerinted? Ki fog dolgozni?
Dehir.hu: Neked milyen munkáid, terveid vannak? Visszatérsz a szorítóba?
Kémeri Péter: Mindig benne vagyok, az élet maga a satu... De igyekszem egyre lazábban kezelni.
Ahogy a JETA-dal is szól: csak lazán...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)