Ilyen szépségeket láttunk a debreceni veteránok találkozóján – fotókkal
Szerző: ApócA | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.09.19. 09:42 | Frissítve: 2016.09.20. 19:31
Debrecen – Az igencsak eltűnt idő nyomában: szomorkás csönd és ujjongó lelkesedés tölthette el egymást váltva a veteránjármű-kedvelők lelkét.
Valami szörnyű X-kategóriás film kezdődhetne emígyen: „A természet különös ajándékaként a minket még körbeölelő nyárutó bágyadt fényekkel igyekszik körberajzolni a szürke hajnali párában a szürke aszfalton egy szürke kempingszékhez támaszkodót – ami vagy valami, vagy megy valahová. De nem megy, nem mozdul. Csak áll magányosan, szürkén. Aztán a hajnali fény győzedelmeskedik a szürke párán, s a kibontakozó valami nem szürke, hanem vajszínű és bordópiros. És mérhetetlenül rozsdás… És ekkor a feléje közeledő hajnali vándor szeme párásabb lesz, mint a kora őszi levegő, mert az a vajszínű és bordópiros és rozsdás valami egy Jawa 05-ös… Egy Jawa 05-ös, melynek nyergében utasként ülve vándorunk az idő ködébe vesző gyerekkorában – szigorúan attól a pillanattól kezdve, mikor talpa már elérte a lábtartót – megtette az első lépéseket a motorossá válás rögös, de széles útján…” (Hogy ez hány képzavar volt, nem számoltam!)
Nos, kedves középkorú barátaim, eljött az az idő, amikor le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy a veteránjármű-börzék – mint amilyet szeptember 18-án a Debreceni Old Timer Club rendezett – még restaurálandó állapotban, vagy éppen alkatrész formájában vesszőkosár-számra hozzák elénk a huszadik század közepe és korai második fele BMW-inek, Zündappjainak, Csepeljeinek, Pannóniáinak, Danuviáinak tömkelegét – hogy a Méraykról ne is beszéljünk. Ezek az idők elmúltak! Az van, hogy a börzéhez kapcsolódó kiállításra már az 1986(!) előtti veterán járműveket várják, s bizony – természetesen a régebbiek mellett – ott állnak sorban az olyan, harmincas és azon túli, 1983-as meg ’85-ös, meg ’86-os MZ ETZ250-esek, melyeknek gazdái tán’ még a 25. életévüket sem töltötték be. De – s ez ad okot a lelkesedésre –, a fiatalok rajonganak ezekért a gépekért! S ott vannak a parkolóban a Simson S50B-k, meg az S51N-ek – melyek szemmel láthatóan még mindennapi használatban kopnak –, s ott egy Riga 12-es is, ami a középkorú motorrajongók számára szintén gyermek- és ifjúkoruk egy darabját idézi fel.
No, de legyen vége a borongós és igen hosszúra nyúlt felütésnek! Mit is lehetett látni a mostani börzén – természetesen a teljesség igénye nélkül. Például egy messziről is, s majdnem közelről is gyönyörű állapotban lévő MZ es250/2 Trophy-t. Ez az 1967 és 1973 között gyártott keletnémet „kettőötvenes” a maga idejében Magyarországon maga volt a vágyak netovábbja bumfordi első sárvédőjével, elnyűhetetlen teleszkópjaival, jellegzetes - a kormányrúd végeire ültetett - első irányjelzőivel, valamint az üzemanyagtartállyal egy tömbbe épített, s ily módon egyáltalán nem kanyarkövető fényszórójával. (Annyit hadd jegyezzünk meg, hogy a börzén látható példányra gazdája oldalsó és hátsó csomagtartókat, utóbbira pedig egy nagy műanyag dobozt applikált, ami ugyan színben teljesen harmonizált a géppel, csak az összképet rontotta.)
Több különböző állapotú – a puszta váztól a restaurálásra várón át a szépen rendbe hozottig – Simson SR2 – jellemzően SR2E – bukkant fel. Ez az 1957 és 1964 között gyártott moped hazánkban is elterjedt volt. Az E jelzésűeket 1959-től gyártották az eredetihez képest motorikusan kissé feljavítva, s exportcélra.
Az autók közül talán a Volkswagen Karmann Ghia 1500-as volt az egyik legérdekesebb. Ez a Bogár-motorral hajtott, farmotoros sportautócska valószínűleg a maga korában sem volt a technológia abszolút csúcsa, no de olasz tervezésű formája, eleganciája örökérvényű és minden korban szemkápráztató. Különböző változatait 1955 és 1974 között gyártották – a VW szokásához híven még Brazíliában is. A most látott példányról óvatosan azt tippeljük, hogy 1968-as lehet, de hogy gyönyörű, az teljességgel bizonyos.
Ha már az olaszokat is említettük: állt a placcon egy kissé viseltes, de mindenképpen gondos kezek munkájára érdemes Fiat 1300-as – utasai kedvéért Milletrecento, mivelhogy ez a felirat az anyósülés elé, a kesztyűtartóra van biggyesztve. Hogy miért, rejtély, hiszen az 1300 az olaszul milletrecento. No, mindegy… 1961 és 1967 között gyártották az olaszok, s volt belőle 1500-as (Millecinquecento) és kabrió változat is. A jugók 1961 és 1979 között Zastava 1300-asként nyomták. Megkapóak az első ikerfényszórók, valamint hátul a kiegyensúlyozottság és az egységes dizájn jegyében a jobb oldalt tolatólámpa, bal oldalt üzemanyagtöltő-nyílás párosítás: mindkettő kerek és hasonló nagyságú. Az igazi bájt azonban talán a hátsó kerék mellett kikandikáló laprugók kölcsönzik az autócskának.
A Yamaha Tri-Z250 valami brutális trike: 64 lóerejét nem könnyű kordában tartani – s nem csak a börzén látott 1985-ben gyártott példánynál jócskán fiatalabb, kiskamasz gazdája szerint. Vízhűtéses blokk, elöl-hátul masszív teleszkópok, elöl-hátul tárcsafék. Hátul állítható gázos teleszkóp – de hátul nem csak az a gázos… A tengelyen nincs difi. Tessék csak elképzelni három kerékkel, terepen, ekkora teljesítménnyel, difi nélkül!
Sorolhatnánk még az apróbb-nagyobb érdekességeket (jövő áprilisban tessék kimenni a következő börzére és bámészkodni!), de most már csak egyet ragadjunk ki. Állt a parkolóban egy káprázatosan szép Triumph Bonneville America. Most legyen teljesen mindegy, hogy 790 vagy 865 köbcentis, a lényeg az, hogy ez egy első osztályú brit műalkotás a 2000-es évek első évtizedéből! Csodák csodájára a börze másik végében felbukkant egy másik Triumph. Ez azonban az előbbinél sokkal-sokkal kevésbé robosztus felépítésű, mondhatni: légiesen karcsú. Az első sárvédőre helyezett Triumph felirat szinte tökéletesen ugyanolyan betűtípusú, mint az előbb említett, a jármű vázán azonban a következő felirat áll: Triumph Werke Nürnberg A. G. S kérem szépen, ez egy bicikli! Nos, mint kiderült, a hasonlóság nem a véletlen műve: ez az 1896-ban alapított német gyártó bizony a brit Triumph leányvállalata volt a 19. század vége és 1913 között. Úgy látszik, a márkanevet csak megtartotta, mert a börzén látható kerékpár biztos, hogy nem 1913 előtti volt. A cég a biciklik mellett 1903 és 1957 között motorkerékpárokat, valamint motoros kerékpárokat is gyártott, a Triumph Werke Nürnberg (TWN) elnevezést is használta.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)