Egy kisfiú álmait mutatja be színpadán a cirkusz
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.22. 09:08 | Frissítve: 2016.11.22. 09:10
Budapest – Dima karácsonya címmel új, ezúttal hagyományosnak jelzett produkciót mutatott be november közepén hazánk egyetlen kőcirkusza, a Fővárosi Nagycirkusz. Az utóbbi egy év az útkeresés jegyében telt az intézményben, de már határozottan látszanak az erővonalak.
A nagyszabású tervek szerint a jövőben egy komplexumban jelenítenék meg a cirkuszi szellemi örökséget, amely a klasszikus és a modern cirkuszt, de az artistaképző utánpótlást, sőt, az érték- és hagyományőrzést is szolgálná. Az új cirkuszművészeti központ terveivel összhangban, az utóbbi időszak produkciói felvállaltan a művészeti ágak kapcsolatának szorosabbra fonódását igyekeznek elősegíteni Fekete Péter igazgatói-rendezői elképzelései nyomán.
A Dima karácsonya is hordozza ezt a szándékot, még ha tradicionális cirkuszként határozták is meg az alkotók. Ahogyan a két korábbi idei előadásban, az Atlantisz gyermekeiben, vagy a Lúdas Matyiban, itt is színházszerű elemek jelennek meg, de ezek korántsem harsányak. Leginkább abban érhetők tetten, hogy élhető történetet kapunk, s ebben pozícionálva az egyes artistaszámok többletjelentést hordoznak. Mesélnek vidámságról és komolyságról, szépségről és szívmelengető érzésekről, az emberek és az állatok harmóniájáról.
A kerettörténet szerint a címadó kisfiú, Dima elalszik, és a cirkusz varázslatos világáról álmodik. Ezután mintegy az ő álmának szereplőiként jelennek meg az egyes attrakciók résztvevői. A fellépők közötti narrációk és táncbetétek zökkenőmentesen kötik össze a műsorfolyamot, jótékonyan elfedve a porond átrendezéseit, és itt-ott az interaktivitásnak is teret engednek, például ebben az esetben a közönség megénekeltetésének.
Ezen a téren is újított a Fővárosi Nagycirkusz, a két megelőző produkcióban is használták már ezt a különös, lírai történetmesélést, ami szokatlan a cirkusz világában. A narratív elemek Maka Gyula tolmácsolásában hangzanak el, akinek összetett feladata van, egyszerre porondmester és színész, sőt, ebben az előadásban még énekesként is bizonyítania kell. Ha már a sokoldalúságnál tartunk, egyre komolyabb feladat hárul a tánckarra is. A jövőbe mutató elképzelés szerint a kifejezetten cirkuszi táncosok képzése is megindulhat hamarosan, de már most látszik, mennyire komplex munkát végeznek a közreműködők, akiknek a klasszikus balettől az artistafeladatokig mindenfélét tudniuk kell. (A Lúdas Matyi előadásában már körvonalazódott ez a sokrétű feladatkör.)
A műsorban fellépők egytől egyig a nemzetközi cirkuszművészet legjavát képviselik. Örvendetes látni azt, hogy a fiatal magyar tehetségek tökéletesen belesimulnak ebbe a színvonalba. Kissé elfogultan, de ebből a szempontból kiemelném a Baross Imre Artistaképző diákjaiból álló High5 nevű formációt, amelynek tagjai üdítő frissességgel mutatják be a Men In Black című gumiasztalszámukat, amely októberben egyébként a wiesbadeni XXV. Európai Ifjúsági Cirkuszfesztivál aranyérmét és közönségdíját is besöpörte.
A magyar cirkuszművészet utánpótlása szempontjából a másik különösen biztató teljesítmény Komenda Zsófia lenyűgöző szépségű levegő-rúdszáma, amely nemcsak akrobatikus elemei, hanem művészi kivitelezése okán is dicsérhető. A program nemzetközi kavalkádjában láthatjuk az ukrán Alex Mruz bámulatos egyensúlyozását a görgőkön, a német Eva Szwarcert, aki rúdszámában szintén egyfajta egyedi mozgásművészet megteremtésére törekszik.
Megkapóan szép hangulatot varázsol a kazah Abdikerim Aisulu és Timur Akhtoty galambjaival, parádés talajakrobatikát mutat be a szintén kazah, fiatalokból álló ugrócsoport, lenyűgöző biztonsággal repülnek a kubai Havana Flying tagjai a trapézon. Az oroszlánszám is rendhagyó, hiszen Az oroszlánkirály közismert dalával indul, amelyet a román Duo Arkan hölgyidomárja ad elő. Az afrikai hangulatról nemcsak ez, hanem Zodieru Krisztián táncoló, fejen álló elefántja is megfelelően gondoskodik.
Varázslatos ügyességgel zsonglőrködik a felfüggesztett labdákkal az olasz Emiliano Sanchez Alessi, s ugyanilyen bravúrosan küzdik le izmaikkal a gravitációs erőt a magyar Trio Power Line erőemelői. Így jutunk el a fő attrakcióig, a Markin család úgynevezett perzsszámáig (egyensúlyozás cirkuszi rúdon). Ez egyúttal értelmet ad a keretjátéknak is, hiszen ennek a főszereplője a kis Dima, aki szüleivel alkotja a nagyszerű triót. Mindenféle díjjal elismert, különlegesen nehéz produkciójuk titka valami egyedülálló egymásra hangoltság és egymásra figyelés, ami valóságosan és szimbolikusan is szép keretbe foglalja a karácsonyi műsort.
Talán nem véletlen, hogy az „igazi” cirkusz egy gyermek álmában jelenik meg, ez is egyfajta szimbólum, hiszen a bevezetőben jelzett, egyre összetettebbé váló cirkuszi törekvések ma már mindenféle produkcióban jelentkeznek. A Fővárosi Nagycirkusz elmúlt időszakának előadásai is ezt tükrözik. Az Atlantisz gyermekei című vízi show kifinomult ízléssel fűszerezte a cirkuszi attrakciókat színházi elemekkel. A Lúdas Matyi gyakorlatilag inkább volt színház, pontosabban cirkuszi elemekből építkező zenés mesejáték, ami egyúttal jelzi, hogy a porond elbírja akár ezt is.
A Dima karácsonya, bár hagyományosnak nevezték, mégis több, mint egy klasszikus cirkusz. Ebben az előadásban is igényes, de befogadható, és egyáltalán nem elvont művészi hatásokra törekvő módon jelenik meg az összművészetiség. Természetes folyományaként a cirkusz tradícióinak, amelyek számos ponton érintkeznek a színházzal.
A cirkusz mint műfaj mindig elementáris alapját képezte a művészeti közlésnek. Jól látható többek között ez abból is, ahogyan napjainkig vissza-visszanyúlnak az alkotók a vásári játék, a clownok, az artisták világához, gondoljunk csak Picassóra, Chaplinre, vagy Fellinire. Ebben a dimenzióban ugyanis mindig meg lehet fogalmazni a művészethez való viszonyunkat.
Azonban nemcsak a művészethez, hanem az élethez fűződő viszonyt is kifejezhetjük ezzel a műfajjal. Éppen ezért nagyon fontos felismerés, hogy van, lehet üzenete a cirkusznak. Ebben az esetben a műsor karácsonyi jellegéből adódóan, kimondottan és átvitt értelemben is a kötődés, az egymásra figyelés, a bizalom fontossága válik a központi gondolattá. Nagyon jó az, hogy a Fővárosi Nagycirkusznak van elég bátorsága ilyenfajta üzeneteket is eljuttatni a nézőhöz, mert ez egyáltalán nem tűnik szentségtörésnek. Az elmúlt időszak produkciói jól mutatják azt a nagyszabású kísérletet, amely úgy teremt értéket, hogy egyszerre próbálja megőrizni a legjobb hagyományokat, és kijelölni a cirkuszművészet új útjait.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)