Szerdán tartja alakuló ülését a református egyház zsinata
Szerző: MTI | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.02.24. 15:38 | Frissítve: 2015.02.24. 15:38
Budapest - Szerdán tartja alakuló ülését a Magyarországi Református Egyház zsinata. Megválasztják a zsinat lelkészi és világi elnökét is.
A református egyház XIII. zsinati ciklusa 2014 decemberében ért véget. Az ezzel egy időben lezárult egyházkerületi választások során a Tiszántúli Református Egyházkerület Fekete Károlyt választotta a maximális, három zsinati cikluson keresztül szolgáló Bölcskei Gusztáv utódjául. A másik három egyházkerület újraválasztotta püspökét: a Dunamelléki Református Egyházkerület Szabó Istvánt, a Dunántúli Református Egyházkerület Steinbach Józsefet, a Tiszáninneni Református Egyházkerület pedig Csomós Józsefet. Négyük közül választják meg szerdán a zsinat lelkészi elnökét.
Márkus Mihály nyugalmazott püspök az MTI-nek elmondta: a zsinat a református egyház törvényhozó és legfőbb ügyintéző testülete, amelynek száz tagja van. Az egyházkerületek méretükkel arányosan választhatnak zsinati képviselőket: a Tiszántúli Református Egyházkerület 26, a Dunamelléki 24, a Dunántúli és a Tiszáninneni Református Egyházkerület 12-12 zsinati tagot delegál. Ezenkívül húszan tisztségüknél fogva tagok, a tanintézetek kerületenként egy, az egészségügyi és szeretetintézmények szintén egy-egy tagot választanak. Egy zsinati ciklus hat évig tart.
Márkus Mihály a zsinat történetét ismertetve elmondta, már a reformáció kezdetén, a 16. században tartottak a protestáns egyházak zsinatot. Volt generális, vagyis általános zsinat, amelyre a teljes történelmi Magyarország területéről hívtak egyházi képviselőket, de erre csak nagyon ritkán került sor. Gyakrabban tartottak ”semigenerális”, félig általános zsinatot egy-egy nagyobb egyházvidék és részzsinatot egy egyházkerület vagy még kisebb terület egyházi képviselői. A 17-18. századi ellenreformáció idején előbb csak megnehezítették, később ellehetetlenítették a gyűlések megtartását. A zsinat összehívásához ugyanis császári engedély kellett, és a zsinaton megalkotott egyházi törvényeket szintén a császárnak kellett jóváhagynia. II. József 1781-es türelmi rendelete alapján 1790-ben ülhetett össze az úgynevezett budai zsinat, de a zsinat kánonjait az időközben trónra kerülő II. Lipót császár nem erősítette meg, így azok nem nyertek törvényi rangot.
Ezután ismét majd száz év szünet következett a zsinatok történetében. Márkus Mihály elmondta: az 1867-es kiegyezést követően, 14 évnyi előkészítő munka után, 1881-ben hívták össze az I. zsinatot, amely 30 napig ülésezett Debrecenben, és megreformálta az egyház belső rendjét, alkotmányát, valamint elfogadta az első iskolaügyi szabályozást. A zsinat 12 éves ciklusokat tűzött ki, de az 1930-as évekig nem ülésezett rendszeresen: a választásokat követően összeültek ugyan, de a következő gyűlést gyakran évekre elnapolták. (A zsinati ciklusokat az 1990-es években rövidítették 6 évre.)
A Magyarországi Református Egyháznak ekkor öt egyházkerülete volt, a mai négy kerület mellett része volt Erdély, a legnagyobb egyházkerület. A trianoni békeszerződés azonban átrendezte az egyházi kerületek térképét is. Az erdélyi egyházkerület "eltűnt", a tiszántúli kerület viszont akkora volt, hogy noha leszakították területéről a Királyhágó mellékét, így is a legnagyobb egyházkerület lett. A második legnagyobb kerület a Dunamellék lett, mert csak a Szerbiába került területeit vesztette el. A Tiszáninneni Református Egyházkerület elvesztette nagyobbik felét, a mai Kelet-Szlovákiát, Dunántúl pedig a mai Nyugat-Szlovákiát, Burgenlandot és a Horvátországba került egyházközségeit. Így jött létre a mai két nagy és a két kis egyházkerület.
A II. világháború után, egészen 1990-ig a zsinat összehívásához szükség volt az állami egyházügyi hivatal elnökének hozzájárulására. Ennek ellenére – tette hozzá a nyugalmazott püspök – az egyház mindig magkapta az engedélyt, ugyanis az állami beavatkozás „más rendszerben működött”. Úgy fogalmazott: az állam „érvényesítette elgondolásait”, hogy kik legyenek a református egyház vezetői. Míg ugyanis a lelkészi elnököt az egyházkerületek püspökei közül választották, püspök pedig csak lelkész lehetett, addig a világi elnök az egyházkerületi főgondnokok közül került ki, főgondnok pedig bárki lehetett. Így lett világi elnök a csepeli vasmunkás, Kiss Roland vagy Erdei Ferenc népi író, akiknek a református egyházzal való kapcsolata ebben az időben már csak a zsinati ülésekre korlátozódott.
A zsinaton elfogadott törvényeket egészen 1990-ig szintén jóvá kellett hagynia az állami egyházügyi hivatalnak, így viszont jogvita esetén a világi bíróságok is törvény értékűnek fogadták el az egyházi törvényeket. Az állam beavatkozását a református egyház életébe végül az 1990. évi IV., a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szüntette meg, amely kimondta, hogy „a lelkiismereti és vallásszabadság mindenkit megillető, alapvető emberi szabadságjog, amelynek zavartalan gyakorlását a Magyar Köztársaság biztosítja”.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)