Színtelen, szagtalan – és Debrecenben kevesebbet fizetünk érte
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.06.11. 12:30 | Frissítve: 2011.06.11. 12:30
Debrecen – Debrecenben olcsóbb a vezetékes víz, mint a legtöbb hazai nagyvárosban. De az, aki kiköltözik a városból a környékre, fizethet akár másfélszer annyit is, mint amit korábban megszokott. Ha meg a Dunántúlra megy, akár a dupláját is.
A víz drága, de ma még megfizethető kincsünk. Hozzászoktunk, hogy egyetlen mozdulattal elérhető számunkra: csak tekerünk a csapon – és máris folyik akár a hideg, akár a meleg víz.
Hidegzuhany, hűtött palack
Nincs azonban ingyen semmi, a kényelemért és természetesen a vízért fizetni kell. Az, hogy húszegynéhány éve még létezett a „vízátalány” fogalma, ma már egészen valószínűtlenül hangzik. A vizet mérve fogyaszthatjuk csak. A vízfogyasztáshoz pedig egy másik fogalom is társul a vízdíj mellett: a csatornázás. Ami magával hozza a „használt” víz elszállításának és tisztításának lehetőségeit, illetve költségeit is.
A számlán szereplő számok az ivóvíz-, a csatorna- és a vízterhelési díjból adódnak össze. Csak részben azért fizetünk, amit használunk. Mint a Magyar Víziközmű Szövetség honlapján (maviz.org) is olvashatjuk, a víziközmű-szolgáltatás esetében a teljes ráfordításnak mintegy 70 százalékát teszik ki az állandó költségek, és mindössze 30 százalék az a rész, melyre a fogyasztás kihatással bír. Ez sem kevés természetesen, hiszen ez az, ami rajtunk áll. Eldönthetjük, tudunk-e másképpen mosogatni, mint folyóvízben, hajlandók vagyunk-e a fürdés helyett a zuhanyzást választani, nyári melegben pedig készítünk-e be palackban vizet a hűtőbe, vagy addig folyatjuk, míg ihatónak érezzük...
Pörögnek az órák
Vannak olyan műszaki, helyi, közigazgatási és jogi adottságok, melyek területenként eltérőek lehetnek. Egyszerű matematika, de ha valahova ki kell építeni egy csatornát, a száz méter akkor is száz méter, ha ötven fogyasztóhoz viszi el a vizet, meg akkor is, ha négy családi házhoz. A szennyvízcsatorna-szolgáltatás árát például vízterhelési díj (ökoadó) növeli, és locsolási kedvezmény csökkentheti. A kert növényeire kilocsolt víz ugyanis nem kerül vissza a csatornákba – legfeljebb a víz- és a villanyórát pörgeti.
A szolgáltatás költségeihez tartozik a felhasznált villamos-energia, hiszen ahhoz, hogy kiengedjünk otthon a csapból egy pohár vizet, jelentős áramfelhasználása is szükség van a rendszeren belül: a vízszolgáltatók szivattyúi nagy teljesítményű gépek, jelentős energiafogyasztók. (2009-ben a Debreceni Vízmű Zrt. például 8889 MWh villamosenergiát használt fel.) Ahogy a Víziközmű Szövetség honlapján olvastuk, emellett az ivóvíz minőségét a laboratóriumokban folyamatosan ellenőrizni kell, és a költségekhez tartozik a vízmérők leolvasása, a számlakészítés, az ügyfélszolgálati irodák üzemeltetése is.
A látszat olykor csal. Azt hihetnénk, hogy ahol van a közelben folyó, tó, ott eleve olcsóbban lehet vízhez jutni. Ehhez képest a Tisza partján fekvő Szegeden a lakosok 581 forintot fizetnek egy köbméter vízért, a Rába-menti Győrben 672 forintot, s mint azt a Heti Válaszban is olvastuk, a Balaton-parti Siófokon például 1057 forintot. Ugyanakkor a békéscsabaiak alig 400, míg a debreceniek és a természeteses vizekben szintén nem bővelkedő nyíregyháziak 500 forintot.
Mások még többet fizetnek
Aligha van debreceni, aki ne sokallná a vízdíját. Ugyanakkor minden relatív: bármennyire is nagynak gondoljuk a számlán szereplő összeget, a cívisvárosban viszonylag olcsó ez a szolgáltatás. Legalábbis a hasonló nagyvárosokhoz képest, mert szinte mindenhol többet fizetnek a vízért, mint nálunk. A fenti számok mellé ideírhatjuk Miskolcot, ahol annyit, mint a fővárosban, és Pécset, ahol pedig 676 forintot. (Panaszkodnak is emiatt rendesen a pécsiek...)
Tettünk egy kört és megnéztük, Debrecen környékén mibe kerül a víz. Az alig pár percnyire lakó – ám közigazgatásilag máshova tartozó – bocskaikertiek például 769 forintot fizetnek. Józsaiak számláját böngészve azt állapítottuk meg: annyit, mint azok, akik a városhatárt jelző táblán belül élnek. Az alapján pedig, amit a Debrecentől szintén nem túl messze (kocsival legfeljebb tíz percre) lakó ondódi család számláján láttunk, azt tapasztaltuk, kicsit többet, mint a józsaiak, de kevesebbet, mint a bocskaikertiek. Amennyiben 25 köbméter vízért 13566 forintot fizettek az ondódiak, mi úgy számoltuk, 546 forintért kaptak egy köbmétert ebből a színtelen, szagtalan és íztelen, de nélkülözhetetlen folyadékból.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)